A költözés - Az elsö kör

Kissé megkésve bár, de fogyva nem ... A mellékelt képeket látható néhány pillanata a költözködésnek. Nyilván nem nagyon volt időm fotózkodni, pedig így visszatekintve jó lett volna :).

ingóságaink a lift előtt még Csepelen, éjjel 1 körül...

Amiért fontosnak tartottam megírni ezt a posztot, az az hogy egy többszörös költözést sikerült lebonyolítanunk egy hétvége alatt. Két helyszínről két helyszínre költöztünk, úgy hogy egyik sem a saját, mindegyik átmeneti, meg megyünk onnan tovább... nem volt egyszerű, nem volt könnyű de meg vagyunk vele ... aztán lassan megint jön egy költözés :S arrrgghh...

Volt némi előzmény is, de valahol a közepébe vágva fogom leírni, hogy hogyan is zajlott a mi (én) kis költözésünk svédiába. Van pár dolog, amit érdemes tudni előzményként, és körülményként, ami mind - mind durván bonyolította a helyzetet. Tudom sokan költöztetek már, többen országot is váltottatok már, és mindenki tudja milyen "móka, kacagás, s vidámság" egy költözés.

kifelé kacsintgatnak az ingóságok :)

A költözéstől, kintéléstől, egy-két egyéb tényezőtől lett egy új mottóm; " ha könnyű lenne mindenki ezt csinálná", és valóban kezdem ezt átélni is. Tehát az előzmények, körülmények... vagyis az életem - életünk - a költözést megelőzően... (meg közben meg akármikor :D)

Kedves párommal Ágival éltük kis életünk Csepelen, a saját közös (al)bérletünkben, midőn arra az elhatározásra jutottunk, hogy akkor lépjünk egy nagyot, lássunk világot, stb, stb stb, a lényeg, hogy biza költözzünk. Mármint ki. Ki külföldre. Ki Svédországba, első körben anyukámhoz, aki már 8 éve kint él, és ő mindenben támogat (egen ez nem kicsit megkönnyíti, vagy inkább mássá teszi a helyzetünket) minket.

a hírhedt budakeszi-i garázs - még tele

Szóval... tavaly nyáron egy hosszabb svéd nyaralás után kezdett bennünk kialakulni a kép, hogy csak ki kéne költözni. Ennek érdekében hozzávetőlegesen októbertől elkezdtünk svéd nyelvórákat venni (ezúton is köszönöm, a türelmet, a kitartást, mindent; tanárunknak Harrach Ágnesnek), sajna csak heti egy alkalommal, de így is nagyon komoly alapot adott a nyelvtudáshoz/költözéshez/további nyelvtanuláshoz. És így teltek a hónapok... Elkezdtük felszámolni a szétszórt életünket. Főleg az enyémet. Volt egy garázs Budakeszin, ott voltak az ingóságaim. Majdnem mind. Ugyanis a budajenői házunkat eladtuk, valamikor február környékén. Onnan ki kellett költözni. Áginak ott nem volt sok cucca, de nekem még igen. Meg apumnak. Február legvégén március elején költöztettem apumat, Gyúróra. Kaptunk kölcsön egy furgont és azzal vittük le a bútorait, a könyveinek egy töredékét, meg minden cuccát. Apum olyasfajta, hogy amikor költözik, akkor a cuccainak egy jelentős részét kihajítja a kukába. Vagy én viszem el, és csomó mindenre nincs szívem azt mondani, hogy dobjuk ki persze, hiszen érték, pótolhatatlan, fontos emlék, akármi.

ilyen volt...

Na mindegy szóval az én cuccaim márciusban átkerültek Budakeszire egy garázsba, avagy Csepelre, az akkori albérletünkbe. Közben még valamikor januárban kiderült, hogy egy magyar ismerős megy ki egy furgonnal Svédországba (ráadásul pont oda ahová mi is terveztük a költözést; Vänersborgba), mert ő meg költözteti haza a cuccait, mert hazaköltözik családi okok miatt. Felvettem vele a kapcsolatot - elég jó kis magyar hálózat él itt kint - és megbeszéltük, hogy mi merre hány óra. Vagyis hogy ő mikor szándékozik menni, mennyi cucc fér be hozzá, és kb mennyibe fog ez kerülni. Elkezdődött a készülődés, felmondtuk az albérletet, májussal - vagyis májusban még ott laktunk, de júniusban már nem... Április vége felé én kiugrottam Svédországba fogadni a cuccainkat, meg összerakni az ágyunkat - na egen azt kiküldtük, áprilisban. Igen, jól látszik, hogy nem az ágyunkon aludtunk addig, amíg nem jöttünk mi is ki az ágy után :) ... Addig aludtunk a kanapén, aztán szereztünk egy szivacsot. Vagyis kaptunk egyet kölcsönbe :). Köszi még egyszer!! :)
Szóval ágyunk, meg téli ruhák, meg kint fog kelleni, itthon már nem kellő cuccokat kiküldtük Svédországba, míg a többi dolgunkat elkezdtük átválogatni, kiszelektálni, kidobálni, leválogatni, stb.

... éés ilyen lett :)

Kaptunk a költözős hétvégére kölcsön egy furgont - vahh anélkül lehetetlen lett volna, meg én a a lehetőséget, hogy a cuccaimat le költöztessem Dunaszentgyörgyre Ágiékhoz - ezúton is köszönöm! :)

Szóval május vége felé fogtuk magunkat és Csepelről meg Budakesziről leszállítottuk kettőnk életét Dunaszentgyörgyre. Meg egy ismerős kecójába még Budapesten átvittük azt, ami még kijön velünk repülőn, meg ami még kell itthon pár hétre, de befér a kocsiba...
Valamikor pénteken kezdtük - már két héttel korábban elkezdtünk dobozolni - a pakolást, éjjel 1re lettünk meg a lakásból kihurcolkodással és kb hajnal 2kor indultunk meg Szentgyörgy felé. Hajnal 3as érkezés, ájulás, reggel 8kor családi segítséggel furgon kipakolás, majd tipli vissza csepelre, ahol lehordtuk a furgonba a Budapesten maradó nagyon kevés cókmókunkat, meg Ági megkezdhette a lakás átadási-kitakarítását... Én addig az erősítéssel a hónomalatt (köszi Arnold, köszi Norbi!!) elrobogtunk lepakolni a maradós cuccunkat, aztán onnan tovább a garázshoz... Ebéd, aztán pakolás, logisztikázás, mókolás. A képek segítenek :).

kényelmesen bemegy az ember és kifotóz :D

Utána vissza Csepelre Ágiért, aki közben megcsinálta a lakásátadást, majd rombolás le (megint :)) Dunaszentgyörgyre... és persze nem itt ért véget a történet, mert szombat délután/este szülinapi buliba voltunk hivatalosak :) Ó igen. Kis késéssel, de odaértünk. :D Nem kicsit örültek nekünk, aminek meg mi örültünk, és a legnehezebb részén már túl voltunk. A csepeli bérlemény már lerendezve, kulcsok átadva, a budakeszi-i garázs kipakolva, kisöprögetve. Vasárnap reggel egy családi, össznépi furgon kipakolás (megint). Amennyire tudtuk elrendeztük a cuccaink - cuccaim. Utána már csak Bicskére kellett visszavinni a furgont, visszacserélni a kisautónkra... :)

éss mint a legtöbb történetnek ennek is lesz egy folytatása :)

Nemezis

Eggen ... azt hiszem megtaláltam az ősellenségemet, a legmélyebb ellenfelemet, a személyes nemezisemet ... és ez a pontosság. Magyar vagyok, ahol ez sajna nagyon sok helyen bevett, normális, elvárt, rendjénvaló. Az én életemben is, bár útálok pontatlan lenni, sajnos, nagyon ritkán sikerül pontosan bárhová is, időben odaérni. Egyszerűen valamiért valahogyan mindig eltökölöm, elbaszom az időt... Szerencsémre Ágim ezen nagyon sokat segít mert ő meg ebben az ellentétem, ő szeret mindenütt fél órával korábban ott lenni.
Erre mit csinálok? Kiköltözöm Svédországba, ami híres az emberek pontosságáról...

egy kis dobról Göteborg és kikötőjének része

Ma sikerült bekapnom egy nagyon rusnya balegyenest a sorstól, vagyis leginkább önmagamtól. Késtem egy csoportos tájékoztatóról 5-10 (szerintem 5 az ügyintéző alapból rávágta, hogy 10) percet... és már nem mehettem be. Ez ezek szerint odahaza megengedett, hogy csak úgy beosonjanak emberek előadásra, tájékoztatóra stb. Itt nem az. Ehh változtatnom kell magamon, a hozzáállásomon, akármimen, de ez így nem fog tovább menni. Bár a minap láttam, ahogyan a templomból többen is elkéstek - és jó pár tipikus svéd kinézetű ember is volt köztük. Direkt néztem, hogy van-e, mert nehogy már csak a bevándorlók, nem svédek késsenek el. De nyilván ez jóval jellemzőbb körükben, mint a helyiekre. :)

Ab ovo - A kezdetek...

Kissé kései nekikezdéssel kezdem el beszámolóim hosszú (vagy legalábbis annak szánt) sorát, arról hogy miként hogyan, miért is jöttem, jöttünk párommal ki északra a Skandináv Svédországba. Kezdő blogoló lévén, eleinte sok aztán később egyre kevesebb hibával lehet majd találkozni kis írásaimban és a teljes blogvezetésében.

Elsőnek egy kis bemelegítő, hogy miért is tervezem, hogy írok blogot, magamról, Ágimról, az életünkről, Svédországról. Mindent és mindenkit be szeretnék mutatni, meg szeretnék ismertetni, illetve magamnak is egy jó napló jellegű iromány, hogy már mennyi helyen jártam, és még mennyi helyre kell eljutnom, megnézni, ott lenni, átélni.

Mások blogját már nézegetem, követem, olvasgatom egy ideje, és úgy gondolom már jó ideje, hogy e módszer egy elég jó tényközlés a világgal, hogy mi a helyzet is velem/velünk.

Úgy vélem lassan itt az ideje bemutatkoznom. Akik ismernek a nevemet legalább tudják, akik nem ismerik, azoknak Szekeres Tibor, vagyok, a Tibi és Tibor "becézésekre" hallgatok. Ezenkívül van pár nicknevem is, nagyon sokan a @huszár (ejtsd: Kukachuszár) néven is ismernek, szólítanak. Ezzel nekem nem sok bajom van, így (is) ismernek, így is hívnak. A lényeg. Anyukám kint él Svédországban immár ~8 hosszú esztendeje, és bennem csak mostanra érett meg kellően ama elhatározás, hogy ugyan jó lenne őt követni. Ő amúgy orvos és úgy fejvadászták ide kintre, mert kellett a jó munkaerő - mármint orvosi.

Amúgy az ab ovo - latinul van és a jelentése: a kezdetek, avagy a tojástól. Ez egy fajta kiutalás a szakdolgozatomra, amire igencsak büszke vagyok, mivel annak az első fejezete is e címmel van ellátva; illetve magára a kezdetekre is utalok vele. Igen szeretek utalgatni, és átvitt többszörös értelmezéseket használni :). Bocsi, ez van.

Mindennemű kérdés, kérés, visszajelzés, javaslat, figyelmeztetés jöhet bárhová, megpróbálok rájuk megfelelni, amennyire tőlem telik. :)

Jó szórakozást és jó olvasgatást :),

@